Ami mindig megmosolyogtat az a gyerekszáj. Többek között ezért is imádom a munkámat, mert annyit lehet nevetni rajtuk, velük. Hihetetlen de olyan humoruk van, hogy néha még én is elcsodálkozom.
Néhány hete a csoportomba járó egyik kislányról kiderült, hogy lisztérzékeny, így diétás menüt ehet csak. Egyik reggel jött az oviba, éppen tízóraztak a többiek, mondom neki:- Gyere L. egyél te is, finom vajas kalács van.
- Anikó néni köszönöm, de nem lehet én tudod már vegetáriánus vagyok!
Másik...
Délutáni pakolás. A szőnyegen az egyik kisfiú gyönyörű várat épített.
Én: Gyerekek a szőnyegen a várat nem kell elpakolni, mert olyan szép M. építette, hagyjuk meg holnap reggelig.
M. odajött megsímogatta a kezem és azt mondta:
- Köszönöm óvó néni, hogy tetszik a váram!
Édespofák:-)
Csattanó a végére
D. az asztalnál állandóan beszélget a társaival, valamivel mindig szórakoztatja őket. Rászóltam egy párszor, hogy legyen szíves hagyja abba, de persze nem nagyon törődött a szép szóval. Kb 5. szólítás után...
- D. ha nem tudod befejezni a beszédet, akkor állj fel az asztaltól.
- Óvó néni te most azt hiszed, hogy hülye vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése