Őszi koszorú

Rá kell jöjjek szeretem az őszt, legalább is azt a részét amikor már kezd hűvösebb lenni, előkerülnek a kiskabátok, szépen süt a nap, és a falevelek kezdenek egyre színesebbé válni. Az esős, szeles részét továbbra sem kedvelem, ez mostani szeptemberi idő kifejezetten a szívembe lopta magát. Remek ilyenkor kirándulni sétálgatni, ekkor mindenféle természeti kincset lehet találni: a makktól a gesztenyén át, a csipkebogyóig... és hamár rátaláltunk eme szépségekre akkor alkothatunk is akár. Jöhetnek ilyenkor a kicsit elcsépeltnek tűnő gesztenyefigurák,(bár szerintem egyeltalán nem azok) vagy a toboz és makkemberkék, de ha a lakást illetve a bejáratot szeretnénk kicsit őszies hangulatba öltöztetni, akkor egy kis kreativitással és ragasztópisztollyal hamar őszi koszorút tudunk az ajtóra varázsolni.

Felhasználtam:

egy kis méretű szalmakoszorú
dió
toboz
gesztenye
csipkebogyó
meg valami narancsárga bogyós bokor ágak (sajnos nem tudom a nevét, de nálunk minden második bokor narancsszínben pompázik)
ragasztópisztoly

Pillék

Újabb olyan kézműves dolgot hoztam amit újrahsznosított anyagból lehet készíteni. Imádom az ilyen jellegű kretívkodást, amikor egy használati tárgyat úgy át tudunk alakítunk, hogy teljesen más lesz belőle, sőt még felismerni is alig lehet az eredetit. Ez a mostani pedig egy "közönséges" fa ruhacsipesz.

Egyszerű az egész.

Eszközök:

fa ruhacsipesz

bármilyen színű festék, tempera a legjobb

színes mártott, gyűrött papír (bármelyik papírboltban lehet kapni, ezer féle színben egyszínűt is márványosat...)

ragasztó: technokol, vagy bármilyen erősebb tipusú, de legjobb a ragasztópisztoly, ha van

szőrös drót (én csak így hívom, nem tudom mi a pontos neve:-), ez az fajta drót, ami hajlítható és mindenféle színű szőrös változatban kapható)

Elkészítés:

Befestjük a csipeszünk minden oldalát a kívánt színre, félre tesszük száradni. Amíg szárad, kivágjuk a pillangók szárnyait a merített papírból, vagy lehet sima vékonyabb színes kartonból is, de a merített papírt jobban lehet formálni és a gyűrött hatása miatt olyan élethűbb lesz a végeredmény.

Miután megszáradt a csipeszünk, fogjuk a ragasztónkat és a szárnyakat és a csápokat a kívánt helyre felragasztjuk. Kész is, ennyi az egész:-)

Nyuszkók

Húsvét közeledtével természetesen, mint mindenki mi is készülünk nagyon a Sünisekkel. Ezek a kis nyuszik múlt hét óta díszítik az ablakunkat. Nagyon egyszerű egy ilyet barkácsolni és nem túl idő és költségigényes. Sőt kb 10 perc és kb 100 Ft. Az egyik legkedvesebb újrahasznosírható alapanyagomból készült a wc-papírgurigából. Eszméleten, hogy mennyi mindent lehet ebből az egyszerű, legtöbb ember számára értéktelen papírdarabból készíteni. Majd hozok még ötleteket:-)

Ovis szösszenetek

Ami mindig megmosolyogtat az a gyerekszáj. Többek között ezért is imádom a munkámat, mert annyit lehet nevetni rajtuk, velük. Hihetetlen de olyan humoruk van, hogy néha még én is elcsodálkozom.

Néhány  hete a csoportomba járó egyik kislányról kiderült, hogy lisztérzékeny, így diétás menüt ehet csak. Egyik reggel jött az oviba, éppen tízóraztak a többiek, mondom neki:

- Gyere L. egyél te is, finom vajas kalács van.
- Anikó néni köszönöm, de nem lehet én tudod már vegetáriánus vagyok!

Másik...
Délutáni pakolás. A szőnyegen az egyik kisfiú gyönyörű várat épített.

Én: Gyerekek a szőnyegen a várat nem kell elpakolni, mert olyan szép M. építette, hagyjuk meg holnap reggelig.
M. odajött megsímogatta a kezem és azt mondta:
- Köszönöm óvó néni, hogy tetszik a váram!

Édespofák:-)

Csattanó a végére

D. az asztalnál állandóan beszélget a társaival, valamivel mindig szórakoztatja őket. Rászóltam egy párszor, hogy legyen szíves hagyja abba, de persze nem nagyon törődött a szép szóval. Kb 5. szólítás után...
- D. ha nem tudod befejezni a beszédet, akkor állj fel az asztaltól.
- Óvó néni te most azt hiszed, hogy hülye vagyok!

A koszorú

Kicsit megkésve bár, de mégiscsak felkerül az idei év adventi koszorúja. Mivel szinte az egész ház narancssárga és a sárga árnyalatiban pompázik, így mi más is lehetett a koszorú alapszíne, mint...:-)Kicsit minimalistára sikerült, de az az igazság, hogy nem szeretem a túldíszítet, giccses és főleg a mű dolgokat. Így semmi műanyag nem került rá csak is élő, a ház előtt árválkodó fenyőfáról ágacskák, szárazvirágok, szárított narancskarika...
Íme:-)

Azok az ügyes kis kezek

A sok evés után egy kis kitérő a gyerekek világába:-).

Eljött végre a "várva-várt" esős idő, így kénytelen kelletlen beszorultunk a csoportszobába. Na de mint tudjuk egy idő után minden játék unalmas és még a legtöbb négyzetméterrel bíró szoba is kicsi lesz, főleg ha azt egy 20-25 netán 30 fős kiscsoport uralja. Ilyenkor nem tehet mást az ember lánya(óvó nénije), minthogy a saját és természetesen a gyerekek érdekében is valami olyan elfoglaltságot keres ami hosszú időre elvonja a figyelmüket a bezártságról. Erre a célra kiválóan megfelelnek a különböző vizuális tevékenységek, főleg a festés. Igaz kicsit macerás, hisz sok maszattal jár, több koncentrálást igényel, de megéri. Nincs olyan hiperaktív gyermek a földön akit ez ne nyugtatna le legalább egy pár perc erejéig.

Szóval ma festettünk a kis SÜNI csoportosaimmal. Nem akárhogy ám, kézzel, pontosabban tenyérlenyomattal. Még előzőleg befestettünk a nagyobbakkal egy óriás fát, majd ma következhetett a csinosítása. Ilyen lett:-)

egy maszatos mancs:-)

készül valami:-)

és végül a műalkotás:-)