Lángos

Gyerekkoromban imádtam a lángost. Azt a fajtát amit a piacon lehetett kapni. Így akárhányszor eltévedtünk arra, ünnepi pillanata volt a napnak a lángosozás. Aztán egyszercsak valamiért kezdtem nem kedvelni, igazából nem tudom az okát, csak azt hogy az ellenszenv egyre nagyobb lett, olyannyira hogy már a lángossütő olajos illatától is rosszul voltam. Évekig nem hogy nem ettem, de még a lángosost is nagy ívben elkerültem. Kb 1 éve azonban vettem a bátorságot és elkészítettem életem első lángosát. Nem tagadom kicsit féltem hogy rossz élmény lesz, de nem az lett. Így mára már újra az egyik kedvenc. Megfogadtam, hogy havonta csak egyszer kerül kelt tésztás ebéd az asztalra(igaz imádjuk, de a kilóink védelme miatt sajna...). Ebben a hónapban a lángos nyert:-)

Hozzávalók:

fél kg liszt

2 dkg élesztő

2,5 dl tej

1 ek. só

pici cukor

kis dobozos tejföl, vagy kefír

Elkészítés:

Egyszerű kelt tészta. Magyarul az élesztőt megfuttatjuk a cukros, langyos tejben. A lisztet beletesszük egy nagy tálba, hozzáadjuk a sót, tejfölt, majd a langyos tejes élesztőt. Szépen összedolgozzuk, ha elválik az edény falától és már szép egynemű akkor jó a tészta.Ez egy kicsit ragacsosabb, de nem baj, így a jó. Kis cipót formázunk belőle, tetejét meghintjük liszttel, letakarjuk, és duplájára kelesztjük langyos helyen. Ilyen esetekre kíválóan alkalmas egy kelesztő tál, ami légmentesen lezárható, ebben gyönyörűen megkel még hideg helyen is. Ha elkészült, akkor kis gombócokat veszünk a lisztezett kezünkbe, és mint a pizzatésztát elkezdjük a széle felé nyújtani a kezünkkel akkorára és olyan vékonyra amilyenre szeretnénk. Én a magam részséről azt szeretem amikor kicsit vastagabb a tészta, az olajtól tocsogó vékony lángost továbbra se kedvelem. Végül forró olajban kisütjük őket.
Tálaláskor nekem a legjobban a hagyományos tejfölös-sajtos jön be. A párom azonban esküszik a fokhagymás-tejfölös-sajtos-kethupos változatra. Ízlések és pofonok:-) Néha szoktam olyat is csinálni(ez is a párom agyszüleménye), hogy a még nyers lángos tésztába tekerek virslit, így sütöm meg. Gyakorlatilag olyan mint a hotdog, ezt már viszont én is kethup-ba tunkolom:-) Tényleg finom, érdemes kipróbálni.

szépen megkelt tészta

a végeredmény

Almás-répatorta

Hosszú hallgatás után visszatértem:-) Hogy miért nem jelentkeztem ilyen sokáig, annak számos oka van. A mögöttünk álló ünnepek, az ezzel járó családlátogatások és a végtelen zabálások, ami miatt most letiltottak a sütésről. Na jó ez azért nem teljesen így van, csak minimalizáljuk a kelttészták és az egyéb nyalánkságok számát. Azért az ünnepek alatt készültek jobbnál jobb finomságok:baconos pulykacomb, kókuszhabos meggyes süti,sajtos pogi és a karácsony nélkülözhetetlen kelléke(legalábbis számomra) a zserbó:-) Viszont a sok készülődés közepette elfelejtettem fényképezni, így ezekről már nem lesz bejegyzés a blogban. Na nem baj, majd jövőre:-) Szóval mivel a fogyókúra jegyében vagyunk, így próbálok olyan sütiket készíteni ami ha nem is teljesen diétás, de legalább félig meddig, a magam megnyugtatása miatt is:-) Az első ilyen művem a fennt említett répatorta. Ettem már egyszer ilyet(bár fenntartásaim voltak), de pozitívan csalódtam, így azon nyomban el is határoztam hogy az idén sütök én is egyet. Kerestem a receptet a neten, de valahogy egyik se nyerte el igazán a tetszésemet, lementettem kettőt is, gondoltam majd ebből alkotok valamit. Aztán ma reggel kreatív napomra ébredtem, hagytam hát a fenébe a recepteket. Elővettem mindent amiről úgy gondoltam jó lehet bele. Pucoltam, reszeltem, mértem kevertem-kavartam, majd ez sült ki belőle:-)

Hozzávalók:

16 dkg teljeskiőrlésű liszt

5 dkg zabpehely

10 dkg dió

1 cs. sütőpor

1 kis doboz tejföl és 1 kefír

1 tojás

10 dkg cukor

fahéj(amit most én elfelejtettem)

12 dkg reszelt sárgarépa

12 dkg alma

5 dkg mazsola

Almát és a répát meghámoztam, lereszeltem. A száraz és a nedves összetevőket külön-külön összekevertem, majd a legvégén hozzáadtam a reszelt répát és az almát. Ha mindez összeáll, akkor egy lisztezett formába töltjük és kb 40 percig sütjük közepes hőfokon.

A megsült és kihült szórhatunk rá porcukrot, vagy csokimázzal bevonhatjuk. Én most a kalóriakímélőbb változatot választottam, házi szilvalekvárral kentem meg a tetejét.

Itt még csupaszon:-)

Első harapásra kicsit fura volt az íze, mivel nem a megszokott fehét liszttel készült, de amikor ezen túltesszük magunkat, akkor már nem rossz, sőt. Szerintem fel fog kerülni a repertoárba:-)